A rodéziai ridgeback története

 
Amikor a hottentotta törzsek Afrikában északról délre vándoroltak, velük volt a "tarajos" kutya, melyről először 1480-ban portugál utazók írtak, mint az őslakosság felettébb hűséges és használható háziállatáról. 
 

A hottentották megélhetésének alapját a marhacsordák jelentették, melyeket az oroszlánok és a leopárdok állandóan veszélyeztettek. Ezek az akkoriban 50 cm-nél nem magasabb kutyák felkutatták és megállították a ragadozókat úgy, hogy a törzsi vadászok primitív fegyvereikkel elejthették őket.  A kunyhók megbízható őrzői is voltak.

Az első fehér bevándorlók a 17. század közepén tesznek említést a bennszülöttek kistermetű „tarajos” kutyáiról, azok ragadozókkal szembeni bátorságáról. Ezek a kutyák a holland telepesek vadászkutyáit sok mindenben felülmúlták, ezért ők a vadászatra különösen értékes tulajdonságok megerősítése érdekében elkezdték keresztezni az afrikai ridgebacket a magukkal hozott európai vadászkutyákkal. A mai ridgeback kialakulásában benne van a bloodhound, a pointer, a sloughi, a retriever, az ír terrier, a dog és a bulldog.

1875-ben Charles Helm misszionárus két "taréjos" kutyát hozott Swellendamból (Dél-Afrika) Bulawayoba (Rodézia/Zimbabwe), ahol Cornelius von Rooyen nagyvad vadász felfigyelt rájuk és vásárolt ezeknek a kutyáknak az utódaiból néhányat vadászni és tenyészteni. A Helm-kutyák magjából felépítette a maga híres falkáját, mely először mint "van Rooyen kutyák", később mint "oroszlánkutyák", majd végül mint "rodéziai ridgeback"-ek váltak ismertté. 

Francis Richard Barnes, aki maga is "van Rooyen" kutyákat tartott, 1922-ben elkészítette az első standard leírást. Ebben a munkában Mr Durham és Mr C.H. Edmonds is részt vett. Pár nappal a standard megszerkesztése után Barnes néhány "oroszlánkutya" tulajdonos társával megalakította Bulawayoban a "Rodéziai Ridgeback Kennel Clubot". A Kennel Union of Southern Africa (KUSA) 1926. február 24-én fogadta el a fajtaleírást, elismervén ezzel a Rodéziai Ridgeback fajtát.